január 12, 2009

Zéró tolerancia

Egyetértek a zéró tolerancia elvével. Ez elvével, nem a megvalósításával.

Vagyis aki autóba ül, az NE igyon. Vagy ha igen, akkor ugrik a jogsi.
Eddig teljesen rendben, ugyanis tele van szanatóriumba való ideggörcs sofőrökkel az országút.
A napokban áthajtottunk Ausztriából Magyarországra, és a mögöttem jövő osztrák(!) azonnal megbolondult. Villogott, kapkodta a kormányt, pedig aki előttem ment, az volt lassú jármű. Tessék, még a normális osztrák is megbolondul ahogy átér a határon (mert itt mindent lehet).

Szóval szerintem bővítsük ki a Zéró Tolerancia elvét a társadalom és az élet több területére.
Aki egyszer megborult a piúolitikában, annak vegyük el a jogsiját, és közügyekkel NEm foglalkozhat többé. Lopáson kapták, hazudott vagy elvtelen ember és csal, hazudik, akkor huss, ki vele a parlamentből. De legyen ugyanez igaz a közhivatalokra is.
Aki azzal követ elk jogsértést, hogy a jogsértő helyzetet nem orvosolja, például nem készül el egy törvény időre, akkor azoknak is huss. De ha nem válaszol időben az APEH, és ezzel kárt okoz, akkor legyen ott is zéró tolerancia. Ha kiengednek köztörvényes bűnözőket, mert lejárt az előzetes és még nem jutott el a bíróság odáig hogy megvádolja őket, akkor azoknak is huss. Lenne hirtelen jelentkezés utcaseprésre. Miért maradhat olyan ember hivatalban aki bebizonyította hogy arra alkalmatlan?

Most látom, ez a gondolat másnak is eszébe jutott, érdemes azt a blogbejegyzést is elolvasni.