április 14, 2008

Kórházi pillanatképek

További képek a kórházból:


Hö? Gyerekek miért nem látogathatnak?
Ráadásul maximum kettő látogató per beteg? Miért? Egy család (apu, anyu, gyerek) már nem látogathatja a nagymamit?

Íme a sokat szidott páncél. Kipróbáltam, tényleg működik. Nem tudtam rájönni hogyan, ezért nem sikerült bejutnom, vagyis a feladatát nagyszerűen teljesítette, nem tudtuk kinyitni. Egy széfnek pedig ez a dolga nem?

Viccet félretéve, ott az ágy fölött ez a széf. A problémák ezzel:

- kérni kell hozzá kódot. Mert nem változtatható kódos, hanem fix. Vagyis ma befekszem, megmondják, honal lazán besétálhatok, és egy másik beteg cuccait elviheteném (ha akarnám), hiszen a kód ugyanaz. Basszus, nem hallottak arról hogy a szállodákban ez hogyan működik????

- A beteggel nem mozog a széf. Vagyis ha rosszul lesz, akkor nincs ki aki kivegye a cuccait és áttegye a másik szobába. Vagyis de, van, hiszen akitól a kódot kell kérni, attól a nővérek elkérhetik a kódot és áttehetik az értékeket. Innentől minek széf??? Egy széfet osztályonként, ahol mindenki elhelyezheti az aláírásával hitelesített, lezárt borítékban az értékeit, és az egész százszor egyszerűbb, ezerszer kevesebbe kerül. De kevesebbet lehet belőle ellopni...

Egy kép

Egy kórház folyosóján találtam ez a képet.

Művészi figyelem középpontjában a gép, jobbról és balról egy-egy, a gépet kezelő statiszta, láthatóan jól beállított pózban. A kép közepén látható fejét hetykén félrebillentő beteggel láthatóan nem foglalkozik senki. Minek, nem róla szólt ez a kompozíció!?

Hippokratesi eskü

Lehet hogy lesz aki erre a bejegyzésemre is azt mondja majd hogy elgurult a gyógyszerem.
De stílusos leszek, egészségügyről lesz szó ismét. Legalább egy pár bejegyzés erejéig, ugyanis friss kórházi élményekkel bővültek az emlékeim. Szerencsére most nem velem történt a baj, de azért ott voltam és figyeltem.

Az első ami megfogott, az a kórházban kihelyezett Hippokratesi eskü szövege volt.
Olyan sokat hivatkoznak rá, gondoltam elolvasom. Megdöbbentett, nem ezt vártam.
Íme (bocs a rossz fotóért):



Hippokrates (élt Kr.e. 400 körül)

Nokérem. Tudom hogy a mai orvosok Hippokratesi esküje csak szimbolikus, inkább csak az eutanázia elleni rész, és az általános rész az amit komolyan vesznek, a többi nyilvánvalóan már csak részben alkalmazható. De ettől vonatkoztassunk most el, kiderül miért.

Az első és egyik legmeglepőbb rész, hogy az eskü első része nem a beteg és az orvos viszonyáról, az orvos feladatról vagy ilyesmiről szól, hanem arról, hogy az orvos tanárával és gyermekeivel hogyan kell bánjon. Egy kicsit kiábrándító. Képzelj el egy miniszeri esküt ami azzal kezdődik hogy neki milyen jogai vannak, és nem a kötelességekkel kezdődik...

A következő furaság az az, miszerint a vágás mint gyógymód akkoriban nem számított orvoslásnak. Manapság akkor a sebészek is felesküdnek erre a szövegre? (ez inkább vicces mint ciki)

A legzavaróbb azonban ez a mondat:
Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást megismertessem a fiaimmal és mesterem gyermekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal akiket szerződés és az orvosi törvény alapján eskü kötelez, de (rajtuk kívül) senki mással sem.

Talán nem véletlen hogy a mai napig egy kiválasztott kasztként pozícionálják magukat az orvosokat tanító orvosok, szerintük vannak akik orvosok, és vannak a betegek.
(ezt a beteg dolgot sem értem, rengeteg olyan helyzet van amikor a meghatározás helytelen. Hiszen egy szülés előtt álló anya egyáltalán nem beteg, nem is terhes, inkább áldott az az állapot amiben van. De az orvos betegnek hívja....)
Szóval a tudás birtoklása, az általa megnyert rang és hatalom mára már kicsit elavult koncepció. Nem kéne így erőltetni. Aki nem hisz nekem, az kérdezzen rá valakinél aki sokat olvasott utána a saját betegségének, hogy mennyivel (akár) többet tud a kezelőorvosánál egy adott témáról...

A lényeg hogy a tudás amit az orvos birtokol nem szabad hogy gőgössé tegye őt a beteg - orvos kapcsolatban (mindig orvos-beteg kapcsolatot emlegetnek, szerintem tegyük előre azt akiért ez az egész van).

Mindenesetre érdekes olvasmány volt az eskü. Ma is tanultam valamit.

április 09, 2008

Ahol a pénz, ott az adó

Konrád gondolt egyet és nekiment a Nemzeti Kulturális Alapnak. Igaz, előtte ott van az SG cikke.
De hogy érthető legyen a történet a kialakulásával együtt érdemes összefoglalni mi is ez.
1993-ban gondoltak egyet a törvényhozók, és eldöntötték, több pénz kéne a kultúrára (nemzeti és egyetemes értékek hazai és határon túli terjesztésére). Eddig szép a dolog.
De honnan legyen rá zsé? Hát legyen egy olyan adó, amely megadóztatja a giccset, a szemetet, és vegyünk el onnan, azoknak úgyis van miből. Így lett a köznyelvben az adó neve giccsadó.
De kevés volt ezt alapból, így kiterjesztették. Reklámosoknál sok a pénz, őket is megadóztatták, az úgyis giccs. Meg a kiadott mindenféle CD, könyv és egyéb termékeket. Így került ide bele szépen a festmény fakerete (giccs), a pornó (25%, úgyis giccs), hanglemez (giccs), fotópapír (giccs), könyvkötő gép (giccs),
érme (giccs), játékfegyver (15%, giccs), kártya (giccs), a hirdetés, fényképészet, divattervezés, régiség-kiskereskedelem, vidámpark, szállodaépület, hivatali épületek, garázs és távközlő hálózatok (ezek is mind giccsek).

Na mindegy, legyen ez a kör, legyen bevétele és elosztása a kulturának.
Legyen pénz a művészetre, ezzel nem kéne vitatkozni.

De azzal amit most terveznek, azzal igen. Járulék az internetes és mobilon történő adatforgalomra.
Jószándékú de tényleg oktalan döntéshozóink vajon elgondolkodtak azon, hogy valaha a MATÁV internet hozzáférés árazása mennyit hozott és hány éves lemaradást teremtett? Hogy pusztán a bevételt nézve elfelejtkeznek azon károkról amelyek a netes hozzáférés, a digitális szakadék további mélyülésének következményei? Jajj. Rövidlátás iskolapélda. De a T. Ház összetételét és az arcokat nézve fogalmuk nincs mire adják majd szavazatukat....

Félek, mert a legjobban leszakadt réteg (igazi digitális analfabéták) az most éppen a parlamentben szavazgat. Ilyen és hasonló történyekről... De a nagytudású haverok írták, a szavazók nagy részének fogalma nincs erről, így a pártbéke érdekében gyorsan nyomogaják majd a gombokat, ebédelni is kell valamikor, a reggeli kávé és a délutáni pihi között...


Vagyis adott egy kormányzati feladat, a digitális szakadék csökkentése, de egy másik intézmény a saját bevétele érdekében megpróbálja növelni. Szép kis csapat, nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal...

Már elindultak a tiltakozások.
A politikusok persze támogatják az internetet.
Tóta W cikke

április 01, 2008

Adjuk a világot a hülyéknek!

De az is elég ha a zenemű és film kiadó cégeknek adjuk.
Oda már politikus sem kell hogy tovább rontsa a helyzetet.

Jött az okos gondolat, fizessen mindenki a net elérésével együtt havi öt dollárt, és letölthet mindenféle zenéket jogkövetkezmények nélkül. A tényállás marad, bűnt követsz el, de vállaljuk hogy nem bántunk érte. (ez a rész hasonlít a magyar jogalkotásra, átlagember által nem értelmezhető szabályos sora amit az ember nap mint nap megszeg, de megegyezéses alapon nem bántjuk).

"Fizess és nem perelünk be" - okosság.
Szerintem ez egyszerű zsarolás. Ráadásul - mint sok cikk ügyesen rámutat - semmiféle gazdasági vagy művészeti teljesítményre innentől nem ösztönzi őket. A zsé megvan, minek erőlködni??? (Gondoljunk a közigazgatásra, ott sincs ösztönző, ezért olyan a minősége amilyen).

Csak hogy tudjuk honnan indult el ez a nagyszerű terv, a kiötlője Jim Griffin, és a Warner Music megbízásából ennyire okos.

Caracalla írta meg, köszi a tippet!