Szerintem a magyar egyáltalán nem búskomor vagy pesszimista.
Tegnap láttam a focimeccset (ez nálam ritka, de hát a vendéglőben ahol voltunk ment a TV). És láttam az arcokon a hitet a győzelemre, láttam a lelkesedést, és azt a szemekben hogy kár győzhet is a válogatott. Aztán láttam amikor a a második gólt is bevittük (a saját kapunkba).
Tud ez a válogatott gólt lőni, de az orientációval kicsi bajok vannak.
A lényeg azonban a bizakodás, a bízni tudás. A fél ország szorított a fiúknak, mindenkiben ott a hit hogy ennyi idő után a magyar foci feláll, és teljesít.
És mondjuk hogy a magyar pesszimista.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése