Benyúltam a hűtőbe, és a szemem előtt ott vigyorgott egy vaj, rajta a felirat: teavaj.
Volt egy szabad percem, gondoltam most utána járok hogy miért teavaj a teavaj. Van valami köze a teához? Ott figyelt egy 80-as telefonszám a csomagoláson.
Nosza. Felhívtam.
Amikor feltettem a kérdést, akkor már éreztem hogy rossz helyen vagyok. Aki felvette, az nem tudta a választ. Kapcsolt. Ahová kapcsolatak az már egy gyár volt, de nem itt gyártották a vajat, ők sem tudták (csak a margóra, egy tejüzemben nincs olyan technológus szakember aki tudná erre az egyszerű kérdésre a választ?)
Hagytam, inkább rákerestem a neten. És itt a válasz:
Teavajnak nevezzük a legalább 80% zsírtartalmú vajat (ennek különleges minőségű változata a márkázott vaj). A szendvicsvaj legalább 70% (a Magyar Élelmiszerkönyv szerint legalább 68%) zsírtartalmú[1]. A különböző vajkrémek általában 40% körüli arányban tartalmaznak tejzsírt, és sok más ízesítő- illetve adalékanyag is megtalálható bennük.
Végre. Két dologgal lettem okosabb ma.
1, A terméken levő ingyenes telefonszám nem arra való hogy a termékről tegyünk fel ott kérdéseket.
2, Már tudom mi a teavaj.
2 megjegyzés:
Tibetben és Ázsia sok egyéb országában is nagy hagyománya van a vajas teák fogyasztásának. A hagyományos tibeti vajas tea, a Po Cha a víz és a teafű mellett tejet, sót és vajat tartalmaz. Minél zsírosabb a hozzáadott tej és vaj, annál kellemesebb a tea íze és állaga.
A nagy zsírtartalmú vajat hívjuk tehát teavajnak, hiszen – bár ritkán vetemedünk ilyesmire – ha vajas teát készítenénk, a kis zsírtartalmú szendvicsvajjal vajmi kevésre jutnánk.
Nem tudod mi a teavaj.
Tibetben es egyebb azsiai orszagban sok teat isznak vajjal. A vajastea annal finomabb minnel magasabb a vajtartalma. Igy a 80 %-os megfelel, mig az ennel alacsonyabb zsirtartalmu vajak (pl. szendvicsvaj) nem alkalmasak erre. Ezen felhasznalasrol kapta a nevet.
Megjegyzés küldése