Az ámokfutás is innen fakad.
Eredetileg arra használták, amikor Indiában egy elefánt (vagy nagyobb állat) elszabadult, és pusztító dühöngésbe (rohanásba) kezdett.
Napjainkban arra mondjuk, amikor valaki ezsement módon cselekszik, másoknak kárt okoz.
Mostanában azt látom, hogy a politikai ámokfutás állapotába került a kormány.
Elsőként az, amikor kijelentik, hogy az adócsökkenés közgazdasági öngyilkosság, woodoo, majd bejelentik az adócsökkentő programot, amely igazából adóemelés.
Közben az EU adóügyi biztosa (aki magyar), bejelenti hogy adókat kell egyes területeken csökkenteni, ez megmenthet szegmenseket a gazdasági válság teljes, pusztító hatásaitól.
Utána jön ez a
Ilyet csak olyan ember mond, aki gazdaságtanról még nem hallott, és nem ebben az országban él.
Mert ugye jönnek a problémák:
- miben számoljuk a 80%-ot? kilóban vagy forintban, vagy darabban?
- mi a magyar?
És ez utóbbi sokkal nehezebb kérdés mint amilyennek tűnik. Mosóporból mi a magyar?
Az Ariel vagy a Biopon?
A magyar alma magyar maradhat ha mondjuk svéd tulajdonú cég termeszti?
Magyar a Coca-Cola? Mert itthon palackozzák, az tuti. Vagy annál magyarabb a Pilóta keksz? Amit nem is itthon gyártanak, ne magyar tulajdonú cég?
Á, hagyjuk, ebből ki is derült hogy aki ilyet mond, az nem ért ehhez az egészhez.
De nem hagyom abba. Gondoljuk végig.
Lee Iacocca megmentette az amerikai autóipart azzal hogy pénzt kapott a megmentéshez, egy évtizeddel később már mindenki azt mondta hogy ez okozta a japán autók későbbi sikereit (sikerült konzerválni a gazdaságtalan amerikai autótermelést).
Most sikerrel konzerválhatnánk néhány igen gazdaságtalanul működő iparágat.
Tudom, erről megoszlanak a vélemények, de a múlt vizsgálata azt mutatja, hogy ilyen módon beleszólni nem célravezető. Vagyis célravezető rövid távon, de tönkreteszi a gazdaságot közép vagy hosszú távon.
Én sem értem. Vajon mi a cél? Az ámokfutásnak egyszer vége kell legyen. És utána mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése