február 27, 2008

Az ország versenyképessége

"Egy ország versenyképességét alapvetően a társadalmi kultúra határozza meg - jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki bevezetőjében elmondta azt is, hogy a vállalati szintű termelékenység Magyarországon az utóbbi években csökkent, márpedig ez nem kormányzati kategória. " - írta ma a HVG online.

Fordítok. A vállalatok versenyképessége csökkent, de ez igazából nem a gazdaság, hanem az emberek miatt van. Abban meg sajnos nem tudunk segíteni.
Igaz, a bérek járulékterhelése kiugróan magas (a többi európai ország mindegyikében alacsonyabb ennél):












De büszkén mondhatjuk, a személyi jövedelemadó terén van ország ahol többet visznek el:

Például Franciaországban, Olaszországban, Németországban, Angliábamn, Finnországban, Belgiumban, Svédországban és Dániában.

Az, hogy a címben szereplő (az átlagkereset 67%-án) mit is jelent, nem tudom.

Azt viszont igen, hogy nem mindegy mennyiből adok oda 10%-ot (mivaaan? 10%? szerintem ennél jóval magasabb az összeg, de mindegy).

Szóval utazok, látom az árakat, magasabbak. Nem mindenben, nem mindenütt. De a legrosszabb helyen sem duplája annak amit itthon fizetek. De alapvető dolgokért ugyanaz a pénz jár, például a benzin. Nézzünk számokat.
Ausztriában 1000 € a minimálbér. Mondjuk emberünk ennél kicsivel többet keres, legyen 1001€. Ebből 10% egészen més mint az itthoniból. Londonban minimálbéren keres egy konyhai lótifuti 350 ezret. Szegényeknek ebből vesznek el 15%-ot.
Magyarországon kevesebb mint 300€ a minimálbér, de az átlagbér is kevesebb mint mondjuk Ausztriában! Az árak ugyanazok.
De Belgiumban mondjuk 800.000 Ft egy átlagkereset, és a minimálbér is 300 felett van.

Nézzük meg a forgalmi adót (erről nem szólt a kormányfői beszéd):

Itt azt olvasom hogy:

Az általános forgalmi adó (ÁFA) kulcsa világviszonylatban is a legmagasabbak közé tartozik, mind a normál (25%), mind a kedvezményes (12%) adókulcsot tekintve.

De jó nekünk! Amikor százalékokról beszélünk, nem kéne kihagyni az abszulút számokat is. Mondjuk hogy ma egy magyar háztartás a bevétele hány százalékát költheti el (és összegben is) olyan dolgokra amely nem közvetlenül a létfenntartáshoz kapcsolódik?

És akkor ne beszéljünk arról (visszatérve a kezdőmondathoz), hogy miért is olyan rossz kedvű a magyar? Hát, mert ha odakinn (lásd mondjuk Ausztria), mindent befizet, akkor nyugodtan fekszik le aludni, megtette amit kell, nem jöhetnek elvenni amije van. Nálunk ugyanez nincs meg. Az ország egy része vállalkozik, és vagy a megélhetés vagy a kiszámíthatatlan és követhetetlen környezet miatt csalt, nem figyelt vagy akarattal nem vallotta be. Ma most BÁRMELY magyar vállalkozásban lehet olyat találni ami miatt valaki csúnyán leveheti.

„Tartós szabadság csak akkor jöhet létre, ha renddel párosul” - mondta miniszterelnökünk.
Ha e mellé odateszem azt a szót hogy "Új Rend", akkor egyből kikerülhetetlenül Orwell jut eszembe.
Innentől kötelező olvasmánnyá tenném az 1984-et.

Nincsenek megjegyzések: