július 30, 2005

A futás káros az egészségre.
Legalábbis Londonban és mostanában.

Egy srácot üldöztek civil ruhás rendőrők (mert elfutott), és csúnyán beledurrantottak egy tárat.
Később derült ki, hogy egyike annak a becsült félmillió embernek akinek lejárt (vagy sosem volt) munkavállalási engedélye. Ráadásul nem tőzsgyökeres londoni kinézete volt, hanem valami barnabőrű alak volt (tehát Ázsiai).

Igazából
Jean Charles de Menezes volt a becsületes neve, rendes gyerek volt (ezt mondták róla), és nem volt terrorista. Ő volt ez első olyan ártatlan áldozat Londonban, akit nem a terroristák, hanem a rá adott válasz ölt meg. És lesznek még sokan. Sajnos.

El kéne gondolkodni egy kicsit. Mit is szeretnének ezek az aljas gazemberek akik robbantanak?
Meg szeretnék törni azt a világot, akik szemében ők alacsonyabbrendű lények. (ne kezdjünk bele hogy most ki mit gondol pontosan, miért, hogyan). A lényeg az, hogy a nyugati világ rendje ellen indítottak támadást. A nyugalmat, a biztonság érzetét célozzák. És a robbantásokkal lehet is.
Erre mit teszünk? Lereagáljuk, pontosan úgy ahogyan szeretnék.
Tényleg átadjuk a világunkat a terroristáknak?

Ezzel a reagálással igen.

Van ezzel kapcsolatban egy pár érdekes megállapításom a fentieken felül.
Amikor Balin robbantottak, minden ország (élükön az Egyesült Államokkal) utazási tilalmat rendelt el Indonézia felé.
De vajon miért nem rendelnek el az országok utazási tilalmat az Egyesült Államok felé? Hiszen ott többezer ember halt meg terrorcselekményben! Vagy az Egyesült Királyság ellen? Ott is százak haltak meg!
Vagy ez most akkor más? Ha a bomba Balin robban, akkor utazási tilalom, de ha mondjuk egy Ny-európai városban, akkor nem?????

A másik dolog, ez a bizonyos "Háború a terror ellen" dolog.
Nem hiszek benne. Valami olyan lehet mint a békeharc. Ez sem volt más csak paraszvakítás.
Kiderült hogy az Egyesült Államok megalapozott bizonyítékok és ENSZ felhatalmazás nélkül folytatott háborút Irak ellen. Azóta sem tud kikecmeregni belőle. Végeredményben - látszólag jó cél érdekében - de ugyanannyi (ha nem több) ember hal meg abban a nyomorult országban. Ott, ahol az emberek ugyanúgy élni szeretnének mint bármely európai vagy amerikai városban, államban. Csak nekik olaj van a talpuk alatt...



Nincsenek megjegyzések: