Szerintem a magyar egyáltalán nem búskomor vagy pesszimista.
Tegnap láttam a focimeccset (ez nálam ritka, de hát a vendéglőben ahol voltunk ment a TV). És láttam az arcokon a hitet a győzelemre, láttam a lelkesedést, és azt a szemekben hogy kár győzhet is a válogatott. Aztán láttam amikor a a második gólt is bevittük (a saját kapunkba).
Tud ez a válogatott gólt lőni, de az orientációval kicsi bajok vannak.
A lényeg azonban a bizakodás, a bízni tudás. A fél ország szorított a fiúknak, mindenkiben ott a hit hogy ennyi idő után a magyar foci feláll, és teljesít.
És mondjuk hogy a magyar pesszimista.
november 22, 2007
november 20, 2007
BSA fenyegetés
Tiszta 1984-es feeling (vagy inkább a Brazil?).
Mindegy, egy világ ahol félnünk kell a nagy cégek előtt álló mindenféle jogvédő szervezetektől.
Üres adathordozóban jogdíj legalább annyira nonszensz mint mondjuk ha az autó árában benne lenne a gyorshajtásért kapható büntetés. De megtörtént, létezik, van.
Most a BSA levele borzolja a nyilvánosság idegeit, vállalkozások paráznak, mert a BSA az APEH-al fenyeget (ez jó, legutóbb a parkolási társaságok próbáztak be a nagyhatalmú szervezet nevével).
Eszembe jut egy érdekes történet erről. Helyszín Budapest, a BSA első kampányainak egyike.
(az a bizonyos fekete háttér, kéz és bilincs). Akkor a BSA még a Microsoft székházában lakott (most is, vagy már elköltöztek?), a vezetője a Picipuha jogásza volt. És mivel nem volt jogi szervezet, ezért a MS-nak számlázott a reklámügynökség.
A kampány elkészült, kiment plakátokra, mindenki boldog volt (kivéve a cégek vezetőit). Majd a BSA egyszercsak ügynökséget váltott, és előzetes értesítés nélkül folytatta a kampányt, közel azonos vizuális elemekkel, színekkel, hangulattal, ugyanazon szlogennel. A kampányt tervező reklámgrafikus ezt jelezte, figyelmeztetett arra, hogy:
- A szerzői jog egy alkotást - annak ellenére hogy a felhasználás jogát átadja a megbízónak a kampány idejére - továbbra is a szerző tulajdonának tekinti. Innentől a továbbfelhasználása a jogok megvásárlása nélkül szerzői jogokat sértenek.
Jeleztük ezt a picipuha felé, akik azzal reagáltak, hogy az utolsó befogadott, de ki nem fizetett számlát visszatartották. 30, 60, majd 90 napig. Szerzői jogok pedig kit érdekelnek? (mármint a mások szerzői jogai). 90 nap után (mivel folyamatosan mentek a felszólító levelek), az ügynökség szépen írt egy levelet, miszerint másnap elindítja a felszámolási eljárást, hivatkozással a ki nem fizetett számlára. 12 órán belül ott volt a zsé.
De a szerzői jogokat továbbra sem vásárolták meg. Talán ez a hozzáállás elmond valamit a jogkövetésre felszólító szervezet akkor hozzáállásáról (mait nem ismerem, de félek nem sokat változott).
De legalább beszólt az APEH nekik is, hogy ekkora pofátlanság már nem illik.
Mindegy, egy világ ahol félnünk kell a nagy cégek előtt álló mindenféle jogvédő szervezetektől.
Üres adathordozóban jogdíj legalább annyira nonszensz mint mondjuk ha az autó árában benne lenne a gyorshajtásért kapható büntetés. De megtörtént, létezik, van.
Most a BSA levele borzolja a nyilvánosság idegeit, vállalkozások paráznak, mert a BSA az APEH-al fenyeget (ez jó, legutóbb a parkolási társaságok próbáztak be a nagyhatalmú szervezet nevével).
Eszembe jut egy érdekes történet erről. Helyszín Budapest, a BSA első kampányainak egyike.
(az a bizonyos fekete háttér, kéz és bilincs). Akkor a BSA még a Microsoft székházában lakott (most is, vagy már elköltöztek?), a vezetője a Picipuha jogásza volt. És mivel nem volt jogi szervezet, ezért a MS-nak számlázott a reklámügynökség.
A kampány elkészült, kiment plakátokra, mindenki boldog volt (kivéve a cégek vezetőit). Majd a BSA egyszercsak ügynökséget váltott, és előzetes értesítés nélkül folytatta a kampányt, közel azonos vizuális elemekkel, színekkel, hangulattal, ugyanazon szlogennel. A kampányt tervező reklámgrafikus ezt jelezte, figyelmeztetett arra, hogy:
- A szerzői jog egy alkotást - annak ellenére hogy a felhasználás jogát átadja a megbízónak a kampány idejére - továbbra is a szerző tulajdonának tekinti. Innentől a továbbfelhasználása a jogok megvásárlása nélkül szerzői jogokat sértenek.
Jeleztük ezt a picipuha felé, akik azzal reagáltak, hogy az utolsó befogadott, de ki nem fizetett számlát visszatartották. 30, 60, majd 90 napig. Szerzői jogok pedig kit érdekelnek? (mármint a mások szerzői jogai). 90 nap után (mivel folyamatosan mentek a felszólító levelek), az ügynökség szépen írt egy levelet, miszerint másnap elindítja a felszámolási eljárást, hivatkozással a ki nem fizetett számlára. 12 órán belül ott volt a zsé.
De a szerzői jogokat továbbra sem vásárolták meg. Talán ez a hozzáállás elmond valamit a jogkövetésre felszólító szervezet akkor hozzáállásáról (mait nem ismerem, de félek nem sokat változott).
De legalább beszólt az APEH nekik is, hogy ekkora pofátlanság már nem illik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)