Béesá

Van itt egy nagyszerű bejegyzés arról, hogy a finanszírozott kutatás mennyire pontatlan vagy részlehajló is lehet. Tényszerűen azt kérdőjelezi meg amit a BSA állít, miszerint a szoftverek legalizálása állami feladat lenne, hiszen gazdasági fejlődést hoz, a legaláis szoftverek új munkahelyeket teremtenek.

És itt van a BSA PR cikke. És a szponzorált kutatás.

Egy pár gondolat a dologhoz.

Ázsiában iszonyatos gazdasági fejlődést látok (saját szememmel láttam sok sok ottani országban, ott éltem). A kalózkodás is durva, szinte minden szoftvert másolnak. Ennyit a gazdaságot visszavető hatásáról a szofverkalózkodásnak.

Vajon a BSA miért nem számolja azon gazdasági károkat, amelyet azzal okozott, hogy hivatalt játszva (APEH-re hivatkozva, amit az állami szerv ki is kért magának később), levelekt küldözgetett, és szoftvernyilvántartást kért. Ha én is írnék nekik, hogy írják össze mennyi szoftver és milyen sorozatszámmal van náluk a gépeken, vajon válaszolnának? (jogom nekem is pont ugyanannyi lenne kérdezni) Szóval a károkozás csak akkor rossz ha a tulajdonosokat éri, de nem baj ha a válalkozásokat? Jelzem, ha kérik tőlem, akkor szépen adok egy árajánlatot hogy mennyi idő és mekkora összegért tehetem ezt meg. :-)

BSA fenyegetés

Tiszta 1984-es feeling (vagy inkább a Brazil?).
Mindegy, egy világ ahol félnünk kell a nagy cégek előtt álló mindenféle jogvédő szervezetektől.
Üres adathordozóban jogdíj legalább annyira nonszensz mint mondjuk ha az autó árában benne lenne a gyorshajtásért kapható büntetés. De megtörtént, létezik, van.

Most a BSA levele borzolja a nyilvánosság idegeit, vállalkozások paráznak, mert a BSA az APEH-al fenyeget (ez jó, legutóbb a parkolási társaságok próbáztak be a nagyhatalmú szervezet nevével).

Eszembe jut egy érdekes történet erről. Helyszín Budapest, a BSA első kampányainak egyike.
(az a bizonyos fekete háttér, kéz és bilincs). Akkor a BSA még a Microsoft székházában lakott (most is, vagy már elköltöztek?), a vezetője a Picipuha jogásza volt. És mivel nem volt jogi szervezet, ezért a MS-nak számlázott a reklámügynökség.
A kampány elkészült, kiment plakátokra, mindenki boldog volt (kivéve a cégek vezetőit). Majd a BSA egyszercsak ügynökséget váltott, és előzetes értesítés nélkül folytatta a kampányt, közel azonos vizuális elemekkel, színekkel, hangulattal, ugyanazon szlogennel. A kampányt tervező reklámgrafikus ezt jelezte, figyelmeztetett arra, hogy:
- A szerzői jog egy alkotást - annak ellenére hogy a felhasználás jogát átadja a megbízónak a kampány idejére - továbbra is a szerző tulajdonának tekinti. Innentől a továbbfelhasználása a jogok megvásárlása nélkül szerzői jogokat sértenek.
Jeleztük ezt a picipuha felé, akik azzal reagáltak, hogy az utolsó befogadott, de ki nem fizetett számlát visszatartották. 30, 60, majd 90 napig. Szerzői jogok pedig kit érdekelnek? (mármint a mások szerzői jogai). 90 nap után (mivel folyamatosan mentek a felszólító levelek), az ügynökség szépen írt egy levelet, miszerint másnap elindítja a felszámolási eljárást, hivatkozással a ki nem fizetett számlára. 12 órán belül ott volt a zsé.

De a szerzői jogokat továbbra sem vásárolták meg. Talán ez a hozzáállás elmond valamit a jogkövetésre felszólító szervezet akkor hozzáállásáról (mait nem ismerem, de félek nem sokat változott).

De legalább beszólt az APEH nekik is, hogy ekkora pofátlanság már nem illik.