Anyátok

Érdekes az emberi természet. Csak az hiányzik ami nincs. Annak nehezebb örülni ami van, legtöbbször még észre sem vesszük (na ezt a gondolatot már csócsálom egy ideje, lesz ebből hosszabb post is). A mostani másról szól. Ma reggel azt vettem észre hogy nincs áram.
Az ELMÜ szépen lecsapta a delejt a környéken, erre a szomszádos házakban megszólalt a riasztó - és szépen az akksi teljes erejéig visított dallamosan egy csomó.
Az külön szépsége a dolognak, hogy mi a francnak van így beállítva, ha már a riasztónak magának nincs saját szünetmentes tápja. Mert sikít egy ideig és utána nyekk. De miért sikít ha nincs áram? Miért nem marad kussban és megy át a szünetmentesre? Sikítson akkor amikor betörnek. Biztos nem fért bele a költségvetésbe a soktízmilliós házak mellett a szünetmentes táp... Állj. Ha nincs áram és visít, akkor mégiscsak van valami táp a rendszerben (bocs, hülye vagyok). De akkor mi a penésznek riaszt áramkimaradáskor???

Felcsörrentettem az ELMÜ-t, ahol közölték hogy karbantartanak. Délután 4-ig. Huuuu, addig kihűl a lakás, leolvad a hűtő, minden ilyesmi kellemetlen dolgok. De kicsit kapartam, és kiderítették, hogy 10-kor már visszakapjuk a delejt. Hurrá.

Délután 15:20. Visítás indul. ELMÜ száma még telefonban, hívom őket. Jelzem hogy ismét nincs, és én most akkor panaszkodnék egy kicsit. Azt telefonon nem lehet, mert levélben vagy faxon csak... Anyátok.
Mikor lesz áram? Kis keresgélés (háttérben hallom a klavi hangját, ezek szerint számítógépes rendszerben nyomják), 4-kor már lesz. Az jó. De azért a kisördög játszott bennem. Miért nem értesítették az embereket? - kérdem. Ők biza értesítették. Mondom semmiféle fecni nem volt a postaládában, hol értesítettek?
Kitettük a villanyoszlopra - szólt a válasz.
Gratulálok. Budapesthez közeli kis falu, autóval járok be a városba.
És biztos olvasgatom a villanyoszlopokat.