Hippokratesi eskü

Lehet hogy lesz aki erre a bejegyzésemre is azt mondja majd hogy elgurult a gyógyszerem.
De stílusos leszek, egészségügyről lesz szó ismét. Legalább egy pár bejegyzés erejéig, ugyanis friss kórházi élményekkel bővültek az emlékeim. Szerencsére most nem velem történt a baj, de azért ott voltam és figyeltem.

Az első ami megfogott, az a kórházban kihelyezett Hippokratesi eskü szövege volt.
Olyan sokat hivatkoznak rá, gondoltam elolvasom. Megdöbbentett, nem ezt vártam.
Íme (bocs a rossz fotóért):

Hippokrates (élt Kr.e. 400 körül)

Nokérem. Tudom hogy a mai orvosok Hippokratesi esküje csak szimbolikus, inkább csak az eutanázia elleni rész, és az általános rész az amit komolyan vesznek, a többi nyilvánvalóan már csak részben alkalmazható. De ettől vonatkoztassunk most el, kiderül miért.

Az első és egyik legmeglepőbb rész, hogy az eskü első része nem a beteg és az orvos viszonyáról, az orvos feladatról vagy ilyesmiről szól, hanem arról, hogy az orvos tanárával és gyermekeivel hogyan kell bánjon. Egy kicsit kiábrándító. Képzelj el egy miniszeri esküt ami azzal kezdődik hogy neki milyen jogai vannak, és nem a kötelességekkel kezdődik...

A következő furaság az az, miszerint a vágás mint gyógymód akkoriban nem számított orvoslásnak. Manapság akkor a sebészek is felesküdnek erre a szövegre? (ez inkább vicces mint ciki)

A legzavaróbb azonban ez a mondat:
Gondom lesz rá, hogy a tudományt, a szóbeli és minden más felvilágosítást megismertessem a fiaimmal és mesterem gyermekeivel, valamint azokkal a tanítványokkal akiket szerződés és az orvosi törvény alapján eskü kötelez, de (rajtuk kívül) senki mással sem.

Talán nem véletlen hogy a mai napig egy kiválasztott kasztként pozícionálják magukat az orvosokat tanító orvosok, szerintük vannak akik orvosok, és vannak a betegek.
(ezt a beteg dolgot sem értem, rengeteg olyan helyzet van amikor a meghatározás helytelen. Hiszen egy szülés előtt álló anya egyáltalán nem beteg, nem is terhes, inkább áldott az az állapot amiben van. De az orvos betegnek hívja....)
Szóval a tudás birtoklása, az általa megnyert rang és hatalom mára már kicsit elavult koncepció. Nem kéne így erőltetni. Aki nem hisz nekem, az kérdezzen rá valakinél aki sokat olvasott utána a saját betegségének, hogy mennyivel (akár) többet tud a kezelőorvosánál egy adott témáról...

A lényeg hogy a tudás amit az orvos birtokol nem szabad hogy gőgössé tegye őt a beteg - orvos kapcsolatban (mindig orvos-beteg kapcsolatot emlegetnek, szerintem tegyük előre azt akiért ez az egész van).

Mindenesetre érdekes olvasmány volt az eskü. Ma is tanultam valamit.