Shopping

Végre itt a karácsonyi hajrá! Vajon befutóban ki nyeri?
Holnap lesz aranyvasárnap. Ma elmentem élelmiszert vásárolni egy bevásárlóközpontba a város szélén. Láthatóan mindenkit megérintett a közelgő ünnepek hangulata. Nem volt türelmetlen autós a parkolóban, mindenki szépen lassan vezetett, türelmesen parkolt.
A boltban - a hétköznapoktól eltérően - most nem volt tülekedés, egymás kocsijának odébb lökdösése. Amikor szembe jött velem valaki, türelmesen észlelte hogy a kocsi kereke a szokásos nyekkent, és képtelenség egyenesen tolni. Így nem vágott be elém, majd nem anyázozz amikor nekiment a kocsinak. Nem láttam például tülekedést a zöldséges mérőpultoknál. A szokásos barmok is türelmesen képesek voltak végigvárni azt a 60 másodpercet amíg sorra kerültek.
Egyáltalán nem álltak meg az emberek a sorközepén, lehetetlené téve a továbbhaladást. Figyeltek egymásra, és rám is. Cserébe én is mosolyogva kedvesen engedtem el a többieket.
A pénztárnál nem volt sor. Sőőőt, nem láttam - szerencsére - olyat sem, hogy beállok egy sorba, mert látom hogy előttem 3 kocsi, de egyik sincs megrakva nagyon, és a másik sorból egyszerre csak odatolják elém a púposra rakott kocsit (apa a kaocsilval az egyik sorban, anyu a másikban, és az nyert amelyik a gyorsabb). Furcsa szemét dolog lett volna, hiszen ha megteszik, akkor megszívatják azokat akik szeretnének haladni.
Nem láttam biztonsági őrt sodrófával a kezében, azt az egyik tenyerébe csapkodni.
sőőőt, amikor az emberek látták hogy sántítok az egyik lábamra (kocsi persze nem akad, nem nyeklik a kereke), szóval akkor egyszerűen arréblápett, nem várta el tőlem, hogy sántikálva kikerüljem.
Mert mi egy nagy család vagyunk, udvariasak, kedvesek. Megérintett minket a Karácsony szelleme.