Ha valaki most találta volna ki, azt mondanám teljesen felesleges, a piac egyáltalán nem fogja elfogadni.
Csak gondoljatok bele. A szaloncukor a karácsonyfára való, azt pedig december 24-én díszítjük (legtöbbször). Na most aznap kezdődik a durva össznépi bejglivel nehezített zabaverseny. Olyankor ki eszik szaloncukrot amikor minden más van az asztalon?
Az ünnepek után pindenki rápihen egy kicsit, majd megfogadja hogy fogyózni fog. Vagyis a szaloncukor maximum december 28-29-30-án fogyasztódik (szépen kimagyarfejeztem magam).
Három napra meg teljesen felesleges egy terméket piacra dobni.
Szóval ha most született volna a szaloncukor, azt mondanám felesleges bele energiát fektetni, úgysem fog megmaradni a piacon. Erre mégis, Magyarországon évente (vagyis december elejétől végéig) 6500 tonna(!) szaloncukor fogy. Vagyis több mint fél kiló per koponya!!!
Ennyit a marketing okosságokról, és a döntésekről amelyek a józan ész segítségével születtek meg. Minden marketing szakember néha néha el kéne engedje magát hogy belevágjon valami olyanba ami nem a jól kitaposott, biztonságos, hanem izgalmas, ismeretlen, és a bukás kockázatát is magában rejti. Talán a magyar reklámok is jobbak lennének, és több öröm lenne a marketingesek munkájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése