Kezdjük azzal, hogy a gyorsahajtók utálják a rendőröket, a rendőrök a gyorshajtókat.
Momentán én is utálom azt, amikor a közútkezelő által négy év alatt felújított úton már három éve kinn vannak a kinnfelejtett 60-as (vagy 40-es) táblák, és ott radarozik a röndér (rendőr akkor lenne ha tényleg a rendre vigyázna, nem pedig a költségvetést rakná helyre etikusan erősen megkérdőjelezhető viselkedésével).
Szóval a gyorshajtó. A rendőr azért utálja, mert a gyorshajtó ismeri a jogait, és amint bemérték, és megkapta a levelet hogy nyilatkozzon a vezetőről, akkor szépen visszaküld egy levelet, melyben hivatkozással az 1999. évi LXI. törvény 57 paragrafusára.
A rendőrség nem tudja meg ki vezetett, és ennyi, nincs bünti.
Ez ellen régen harcoltak már a rendőrök, és sikerrel, ez évtől frissültek a jogszabályok.
De nem ez a lényeg, erről lehet másutt olvasni.
Az izgalmas ott van, amikor kiküldenek egy levelet, és jelzik benne hogy hivatkozással a 2004. évi CXL törvény 53 § 4-es bekezdés-re, megtagadhatod a vallomást, satöbbi.
Mivel állampolgárban még él a hit a rendőrség megbízhatóságában, ezért erre hivatkozva válaszol.
Majd később az eljárás során kiderül hogy ez a törvény NEM vonatkozik a szabálysértési eljárásra, így ezt nem tudják figyelembe venni. Miért nem a másik törvényre hivatkozott?
És innentől van az, amikor az állampolgár ráérez, hogy őt bizony csúnyán átb*szták. De nem más mint a rendőrség.
Jellemző a magyar viszonyokra a rendőrség hozzáállása. Ha morálisan és törvényesen helyes módon nem megy, akkor a törvényesség ugyan marad, de a moralitásból leadhatunk egy kicsit. Rendőrnek úgysem kell a biztonsági övet bekötni, parkolhat tilosban ebédeléskor, hajthat gyorsan a pályán, radarozhat elbújva, és neki a haverok elintéznek mást is. Akkor most pont ezzel legyen szégyellős? Amikor a politikusok sokkal gátlástalanabbak?
Hát, hirtelen ennyi. Az állampolgár bizalma meginog, a rendőrség tovább süllyed.
A fejétől bűzlik a hal - szokták mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése