Képregény

Úgy tűnik, hogy az un. "jogvédők" a szavadság és igazság hazájában véget nem érő küzdelmet folytatnak a szerzői jogokért. Még akkor is ha a propaganda hemzseg a csúsztatásoktól, a kis de annál ártalmasabb hazugságoktól. Annyira hogy van aki ott is propagandának hívja, annak is a legrosszabb fajtájának.

A legújabb recept:
Alakíts egy non-profit szervezetet, adj neki valami fedőtevékenységet (a pénzt majd adjuk hozzá), és finoman, a szőnyeg alatt, de próbáld meg az emberekbe táplálni, hogy a letöltés bűnözés, és csúnyán megütik a bokájukat ha ezt teszik.
Például legyen az a szervezet mondjuk egy olyan szervezet amely (többek között) az amerikai bíróságok működésének megismertetését cűzte ki célul. Csinálj egy klassz képregényt, amelyben éppen egy tizenéves lány élete megy le a süllyesztőbe, mert letöltött zenét.

Így van, ezek a gonosz tinik tényleg a jövő ellenségei, mert nem vesznek már CD-t,meg bakelitet sem.

Ilyen az amikor a levél megérkezik:
Csak momentán benézték (egy non-profit szervezet amely a bíróságok működésének jobb megismertetését (is) tűzte ki célul!), mert nem a helyi igazságszolgáltatás, hanem a szövetségi bíróság jár el ilyen ügyekben...


A képregényben a vádló ügyész 25 ezer dollárt és két év börtönt kért a bűnösre.

Elképesztő nem?

Kukorica

Figyelem, valami nagyon barom következik. A hülyék őshazájából.

"In the absence of movie piracy, video retailers would sell and rent more titles. Movie theatres would sell more tickets and popcorn. Corn growers would earn greater profits and buy more farm equipment."

Megpróbálom ügyesen lefordítani:

"Ha nem lenne mozifilm kalózkodás (letöltés), akkor a video kiskereskedők több filmet andának el, és többet kölcsönöznének ki. A mozik több jegyet és pattogatott kukoricát adnának el. Vagyis a kukoricatermelők több profitot termelnének és több termelőeszközt vásárolnának." (forrás)

Nokérem. Egy újabb érv a letöltések ellen.
Igaz, a logika több sebből vérzik.

Mondjuk hogy otthon is esznek az emberek filmnézés közben kukoricát.
Vagy hogy a mozi halálát emlegették a videomagnó bevezetésekor a filmforgalmazók, és mégis, megmaradt a mozi, sőt.
Emberünk dinoszaurusz logokája nem jut el addig, hogy mondjuk a pay-per-view internet tartalom (ami mondjuk jogdíj bevétel nekik) is lop el forgalmat a mozitól.

Egy üzletág amely
1, Elérte hogy a gyilkossággal egyenértékű büntetést kap az aki megoszt tartalmat,
2, Üzleti modelljét nem hajlandó a változó világhoz igazítani
3, Létét a kalózkodásnak köszönheti (Hollywood így alakult, nem akartak jogdíjaka fizetni, ezért a keleti partról ide költöztek és megalapították a nyugati parti filmipart)
4, Egy olyan országban amely közel 100 évig nem ismerte el a nemzetközi szerzői jogokat (innen jön a yankees név, eredetileg a jankes holland kifejezés, amely kalózt jelent)

És most kiderül hogy a kukoricatermelők is a kalózok miatt szenvednek.

Ő volt az okos aki ezt mondta (Rick Cotton - NBC/Universal's general counsel):



Nem első alkalommal veti be brilliáns logikáját a kiadói iparág védelmében.
Ezt is ő mondta:

"Our law enforcement resources are seriously misaligned. If you add up all the various kinds of property crimes in this country, everything from theft, to fraud, to burglary, bank-robbing, all of it, it costs the country $16 billion a year. But intellectual property crime runs to hundreds of billions [of dollars] a year." (forrás)

Vagyis szerinte rosszul vannak a források allokálva. A szerzői jogi törvénysértések sokkal több kárt okoznak az országnak mint a lopások, csalások bankrablások. Szerinte ide kéne összpontosítani az erőket nem oda.

Csak a margóra egy gondolatnak: Vajon ez a véleménye az állampolgároknak is arrafelé? Az utca biztonsága helyett az adójukat inkább nagy cégek profitjának a védelmére kéne fordítani, vagy arra hogy ne féljenek az emberek az utcán, ne rettegjen ha pénzzel a zsebében sétál?

Vajon milyen világ vár ránk ha a fals logika mellé még pénzük és lobbierejük is van?

Ahogy mondani szokták: A harag hatalom nélkül semmit sem ér...

24 zeneszám, az annyi mint 2 db CD tartalma (kb).
40 millió Forint pedig elég mondjuk 10.000 CD-re.
Vagyis a zenekiadók szerint ennyi a kár amikor valaki megosztott 24 zeneszámot.
Csúfos bukta, mert a hölgynek ki kell fizetnie a pénzt. Mert letöltött (vagyis inkább feltöltött).

Na nézzük is ezt részleteiben.
A hír. Az ítélet (angolul).

Az első izgalmas (és kérdéses) részlet az az, hogy a bíró vajon miért instruálta az esküdteket arra, hogy annyi bizonyíték elég hpogy valaki elérhetővé tette a zeneszámokat, az, hogy valóban letöltötték-e mások, már nem számít. Vagyis egy szemlélető példával mondhatnánk azt is, hogy a tipikus gondolatbüntetttel állunk szemben. Nem kell megtenned, elég ha tisztátlan gondolataid vannak. (aki nem ismeri, annak Orwell:1984).

A második a nem is olyan régen kiszivárgott információ, miszerint a zenekiadóknak ez a perhullám lazán veszteséges. De legalább azokat is elvadítják maguktól akik vásárlóik...

A harmadik egy érdekes kérdés. Vajon miért töltenek le az emberek zenét (filmet, képeket, akármit)? Mert csórók? Mert fukarok? Vagy mert kézenfekvő?
Az első két eset is előfordul, de feltételezem a harmadikat is. Vajon ez esetben a zenekiadók miért nem erőlködnek hogy egy létező igényt kielégítsenek? Hogy az egyébként is elavulni látszó technológiát (CD, DVD, kazetta, akármi) helyettesítsék egy, számukra is olcsóbb technológiával (mp3, digitális lejátszás, stb)? Nos?

Ez olyan mint ha az autó feltalálásakor a parkolókovács beperelné a tulajokat mert azok nem patkoltatnak többé. A helyett hogy képezné magát és autószerelő lehetne (sokkal több pénzért).
Ezernyi okos példát mondhatnék, de igazából csak az jut eszembe hogy szánalmas. Zsírosra keresték magukat, és annyit nem látnak be hogy változni kéne. Nem elébe menni a dolgoknak, csak követni az igényeket. Ennyit. Marketing. Forgot?